Magamról

Till Judit vagyok, három gyermekes boldog anyuka. Foglalkozásomat tekintve német nemzetiségi óvodapedagógus. Amikor harmadik gyermekem megszületett, felébredt bennem a vágy, hogy közösséget szervezzek, melyben gyermekemmel együtt töltekezhetek, ahol anyatársakkal találkozhatok, ahol kibeszélhetem a bennem felmerülő kérdéseket, megoszthatom anyaként az átélt tapasztalataimat. Legnagyobb örömömre létrejött a csoport, nagyszerű emberekkel. Rengeteget kaptam ezektől az alkalmaktól, rengeteget tanultunk egymástól, csodálatos volt megtapasztalnom, hogy mennyire jó, hogy van egy olyan hely, ahol kimondhatom, ami öröm, ami siker az anyaságomban, de nem kell szégyellnem bevallani a nehézségeket, a bizonytalanságokat, vagy éppen a kudarcaimat.  Miután visszatértem a munka világában, nem szakadt meg a kapcsolat, csupán átalakultak a találkozások. Jelenleg Anyakörben folytatjuk tovább, melyben gyermekek nélkül jövünk össze. Ezeken a találkozásokon kicsit háttérben szorul a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdések, inkább a női mivoltunk, a párkapcsolatunk, kerül terítékre. Ez a csoport olyan támogatást, olyan erőt ad számomra, mely a mai rohanó, személytelen világban felbecsülhetetlen. Óvodapedagógusként szerettem a munkám, a gyerekeket különösen, de egy ideje már azt az álmom dédelgetem, hogy ezt a csodát, ezt az ajándékot más anyatársaknak is megmutathassam, hogy lehetőséget kínáljak minden nőnek arra, hogy időt adjon magának, hogy megtapasztalhassa, nincsen egyedül, hogy támogató, megértő közegben gazdagítsa önmagát. A baba-mama csoportban ismertem meg Bizse Robertát, aki négy gyermek csodálatos anyukája. Barátság alakult közöttünk, és a vágyam megvalósulásában társra találtam az ő személyében, hiszen az Anyabárka kettőnk ötlete nyomán kelt életre. 

 

 

Bizse Roberta vagyok, Pécs közelében élek férjemmel és 4 gyermekünkkel. Pszichológusként és anyaként is az a tapasztalatom, hogy a családi harmónia, az egyensúly, és ezáltal az elégedettség és boldogság fő tényezője az anyuka. Azonban ez nem abban az értelemben, hogy minden teher az ő vállát kéne hogy nyomja, hanem pontosan amiatt, mert ha az anya szenved, szenved az egész család. Ha az anya elégedetlen (akár önmagával is), feszültség van a családtagok között is. Azonban ha az anya képes megtalálni az őt feltöltő, boldogító, megerősítő tevékenységet, élményt, közösséget, akkor az az egész családot boldogítja. Elsimulnak a feszültségek, helyreáll a rend, mert a lényeg is a helyére került. Természetes, hogy a legfontosabb anyaként a családunk, azonban mernünk kell fölvállalni az „egyéb”igényeinket is, annak érdekében is, hogy a legszebb hivatásunkat teljes lényünkkel, örömmel végezhessük. Ehhez kínál az Anyabárka lehetőséget. Teret ad nekünk anyáknak, hogy magunk közt lehessünk, megélhessük a női sorsközösség építő erejét, megerősítést, támaszt, szükség esetén vígaszt kapjunk, s egyszerűen csak hogy megélhessük, élethelyzetünkkel nem vagyunk egyedül.